Beköltözött a tavasz...kint is,bent is.Végre nincs az a végeláthatatlan fehérség.Ami amikor hullik,s reccsen a hideg,csillog,akkor gyönyörű,de mikor már olvad és sáros,akkor bizony nem szemet gyönyörködtető látvány.
Barátja a télnek, s hónak nem vagyok,a hónak különösen nem.Bár ez adódhat rossz emlékből is,mert egyszer autóval felborultam télen,talán ezért is.
Mit tegyek...a sílecek sem hívogatnak,egyszerűen nem szeretem a havat, s a telet.
De már közeledik a tavasz...
Ma reggel mikor felébredtem, két jácint és illatuk fogadott az étkezőasztalon, megmelengette szívem.
.jpg)
