Alice Csodaországban

Ma is ott jártunk. Atuska háza maga a varázslat, mármint úgy hat Lucára. Egy hangja sincs. Elfoglalja magát, repked, nézeget, csodál és láthatólag kiválóan érzi magát. Mint akit elvittek az ufók. Szertartásszerűen a legelső látogatáskor kapott élményeken lépked végig, mint mikor először járt nővéreim és srácainak új kuckójában. Újra és újra. Banán, tejszínhab, actimel( mely Lucásan: aktimáu), majd jöhet a csodaláda, Atala bizsus-ékszeres ládája. Ezt aprólékosan végignézi, kiszemezi rendesen, majd szakszerűen teleaggatja magát mindenféle csilivilivel. Pont így:

Ilyenkor mindig elcsodálkozom, hogy miért is teszi? Honnan is tudja? Hisz rajtam, nálam ilyet nemigen lát. Én ragaszkodom a fülbevalómhoz, láncomhoz, nem cserélgetem őket. De őkelme akkurátusan felbüngyürizi magát amivel csak lehet, s ahogy csak lehet. De ezzel nincs egyedül.

 Egy tett, egy mozdulat, egy tulajdonság, egy imádat, mind-mind egy szelet valakiből vagy valakitől , s kis csoda puzzle darabjai új egyedet formálnak.  Ez talán pont olyan, hogy Józsika úgy jár mint anyósom( kicsit riszálja a fenekét járás közben), háton, felhúzott térdekkel alszik mint anyai nagymamám és közben csikorgatja fogait mint az anyukám...Lucus meg szarkanéni, mint nővérem,azaz buknak a smukkra na.
Imádja a srácait és viszont is. Csak odarebeg egyet, hogy "felkísérsz engem?", s már pattan is valamelyik széles vállú dalia szolgálatára.Természetesen "tűri" azt is, ha ölben fekve viszik az emeletre,ilyenkor ügyel a nőies  lábtartásra, lábfeje spiccben sikkesen... Fentről csend "hallatszik", semmi más. Csak simogatja őket, mosolyog nekik nagyokat és szó szerint tiszteli őket. Ha a fiúk kérnek valamit Tőle, azt természetesen betartja. Ha a fiúk kérnek engedélyt valamire, akkor azt mondja " csak nyugodtan édesem..." Nem tudom hogy hogyan csinálják, de Lucit a fáradságból, hisztiből is csettintésre elvarázsolják. Már komolyan mondom megkérdezem, hogy mit szórnak a sütijébe?!