Könnyek

Nehezen indult a mai nap, mert családunk kicsi óvodásának ma esett le a kettes. Oviba minden nap menni kell. Minden nap menni kell?

Gond nélkül eljutottunk, majd az öltözőben már" de Anya, én nem akarok itt maradni", eljutván a küszöbig már görbült is a csepp szája( enyém is), gyors pusziváltás, majd bömbölés torkaszakadtából. A belevaló nő is elbukik néha :) Így malmoztam egész nap, gondolataim csak körülötte jártak, alig vártam már az előírt 15:00 órát, hogy érte mehessek. Sőt,előbb is odaértem...ajtó zárva, vártam és vártam, majd egyre többen vártunk, végül mindannyian vártunk, de az ajtó még 15:30-kor is zárva volt.

Utólag kiderült, hogy Tóth Luca azonnal elaludt a mese után és a tegnapi bealvást elkerülendően(amikor is kerek fél órán át ébresztgették, valamint már minden kiságy a szekrényben lapult, a gyerekek körülötte mind mind meguzsonnáztak) Lucát is rendre felébresztették. Igaz ő kelt megint utolsónak, de idejében keltették, és kipróbálták az óvónénik az együtt uszizást:) Az uzsi hazajött, mert amint meglátott,már nem volt hajlandó asztalhoz ülni.

Az autóban pedig ment a na én többet nem szeretnék óvodába jönni című műsor. Jön a hétvége...