2012. október 3., szerda

Ma...

...egy hónapja pontosan,hogy ovis a művésznő. Tegnap délután veszett jókedv uralkodott bent a csoportszobában, pedig már két napja nem tudnak kimenni az udvarra a folyton levegőzős időbeni eső miatt, vagy a keletkezett hatalmas sár miatt. Kör játékoztak, nagyokat nevettek mindannyian, alig vett észre. Már percek óta lestem őt, és élvezkedtem, ahogyan ők is. Mikor meglátott, felém futott. átöltöztünk, beült az autóba, és azt mondta: " -Holnaptól már nem fogok sírni az óvodában"      
 :-O(meglátjuk,gondoltam én)
S eljött a mai nap, örömmel  ment be, átadta a gyümölcsöt gyümölcsnap révén, megölelte óvónénit és a dadust,kaptam egy puszit, és széles vigyorral a képén( elkerekedett szemek daduson és óvónénin...)bement, s benn is maradt. 
Azóta is vigyorgok! Remélem holnap is így lesz.

Esténként, vagy mikor kedve van, főleg a fürdőkádban mondogatja vagy énekelgeti az aznap tanult mondókákat. Tegnap is így volt.Megkérdeztem hát:
-Kitől tanultad ezt a mondókát?
-Hát, az óvónénitől.
-Melyiktől?
- Hát a legszebbtől!


2 megjegyzés:

  1. Örülök, hogy megtört a jég! A "beszoktatás-időszaka" szó szerint azt jelenti, hogy meg kell tanulni alkalmazkodni a helyzethez, ráadásul mindkettőtöknek :-)! Leválni és elengedni...
    Csak az a gyerek "lázad", akinek biztonságos az otthoni háttere, szülővel a szeretet-kapcsolata, ez mind jó jel, másrészről meg a szíved szakad, ismerem.... Nagyon érett Luca, és ahogy olvasom hozzáértő, szerető, biztonságos környezetben hagyod, no meg az Anyja sem semmi :-))))!
    ((Bocsánat, hogy ennyi ideig nem "jelentkeztem", pedig folyamatosan olvastalak Titeket, csak legtöbbször éjfél körül, és írni már nem maradt erőm....))
    Summa summárum: Jól csináljátok csajok!!!! :-)

    Puszi: Dóri és a fiúk

    VálaszTörlés
  2. Köszi Dóri <3 <3 <3! Hiányzol :))))

    VálaszTörlés