A legutóbbi sirámom óta Lucus kétszer volt betegen itthon, szóval nem tudom ez mikor változik majd, ma ment újra 2 teljes hét kihagyás után.Már úgy volt hétfőn indul a menet, péntekre azért sikerült egy kis kötőhártya gyulladást is összeszedni( na ilyen még nem volt)-az megint 4 nap.
Ma kedd van, elindultunk boldogan az oviba, visongott az örömtől mikor meglátta az épületet, ott meg nem akart bemenni...CSAK CSIMPASZKODOTT ÉS LÓGOTT A NYAKAMBAN...lefejtéses módszerrel sírva kellett bent hagynom és sok "nem akarok itt maradni" felkiáltás közt.
Az igazsághoz az is hozzá tartozik, hogy a fogadó dadus és az óvónéni is "kölcsön" van és volt. Mikor beírattuk ide,akkor a Jozsó 2 óvónénijéhez és 2 dadusának csoportjába került. Pontosabban tudván mit kaptunk Józsikával a 4 év alatt , hát nem volt kérdés hová menjen. Szeptemberben már az fogadott minket, hogy egyik dadus és egyik óvónéni nyugdíjazva lett. Kaptunk egy másik "óvónénit" aki 22 éve nem volt gyerekek csak vezetőként papírok közt...Ez az óvónéni beújított egy új dadust is. Így az arány 2 új 2 régi lett. Az új dadus már el is ment gyógymasszőrködni, tehát azt mire megszerettük már nincs is. A régi egy dadus meg gerincműtéten esett át, tehát decembertől beteg...Dadusok állandóan forognak és mindig minden nap más...A másik kapott óvónéni szeptemberben elfelejtette közölni , hogy ő sunyiban megpályázott más vezető állást , pedig mind szülők de a legfontosabb a gyerekek nagyon kedvelték őt. Az állást megkapta, elment ő is. Ebből fakadóan a mi csoportunk folyamatosan más dadusokat és nevelőket látott egy kivételével, Csillával, aki hála az égnek állandó.
Novemberben végre kaptunk egy új saját állandó óvónéni párt.
Ma reggel nem volt egyik sem ott...csak azzal nyugtatom magam, hogy ezért sírhatott, már lassan az sem tűnne fel a gyerekeknek ha a vasorrú bába táborozna benn velük.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése