Szeptembertől az 5 hetes szünet után ismét oviba jár a legnagyobb szájú legkisebb. Folytatja a néptánc órákat az oviban, mivel le sem lehet lőni, annyi energiája van. Hétfőnként pedig szintén az oviban beköszönt egy kis tartásjavító torna is. Óriási felháborodással fogadta, hogy angolra, judora és úszásra "mi az hogy nincs felírva a nevem???" Na de álljunk meg egy pillanatara. Fék- viszont...
Immáron egy hónapja heti két alkalommal eljár balettozni, szépen, rendben, örömmel. Miskolcon sok-sok táncstúdió él és virul, viszont mindennek az alapját a balettet kerestem, mert ez a tánc, a torna és minden finom női mozgás alapja. Nagy vonalakban mindenhol az a bűvös 5. életév amikor elfogad egy sportág, itt 4 év a határ. Ujjé, beleférünk végre! Természetesen hívogatnak a csili-vili tánccsoportok már korábban is, de kérdem én jó e az, ha egy 3-4 éves kisgyermek totál testhez simuló ruhákban és hozzájuk egyáltalán nem illő zenére, valamint hozzájuk egyáltalán nem illő koreográfiára vonaglik? Na ezt nem. Pont.
Maca élvezi és közreműködik. S fontos az is, hogy megismer egy másik közösséget, rendet és tiszteletet, csoportmunkát, együttműködést tanul. Jó lesz ez szerintem. Bemenni nem lehet, kivéve ha a kicsi nem akar bemenni, Lucánál tegnap volt ez a pont. Azt mondják mindenki átesik rajta. Szóval mi nem látjuk mit csinálnak, képeket csak lopva lehetett a résre nyíló ajtón keresztül készíteni. Tegnap viszont mivel Lucára esett a "nemakarokbemenni" című nóta, hát élvezhettem a 45 perc minden pillanatát. Mondjuk a gyerek hogy engem látott, folyamatosan engem is nézett és rendetlenkedett. Szó szerint. Mikor Kriszta tanárnéni kinevezte a napi csendfelelőst és jóságfelelőst - az utóbbinak pont Lucát, hát sajnos hangosan nyerítettem a röhögéstől.
Kriszta néni reszkess, mert az ajtó tetején a magasban üveg van, mi meg leleményes anyukák az egyik öltözőben találtunk egy létrát :)
.jpg)
.jpg)
.jpg)
.jpg)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése