Eljött a nyári időszak,s megtettük első balatoni kiruccanásunkat. Az idő nem volt oly kegyes hozzánk,de piheni mentünk,s csavarogni lehet akkor is.Csütörtökön mentünk, vasárnap pedig irány haza.Megyünk még,garantálom !
Fényképek nincsenek,mert gépet nem vittem :P
Na szóval. Szüleim háza jelentős átalakításon ment át, beépítették a ház alsó részét, így most csili-vili komfortos és kényelmes.A felső szintet így birtokba vehetjük könnyebben, s el is férünk. Jövőre kicsit kipofásítjuk azt a szintet, otthonosra, most még igencsak made in 1974 retro, de lesz ez még így se.
Nagyfiú szerintem oda is költözne,imád ott lenni, Lucalánnyal tavaly még nehéz volt az ottlét, de most zsizsegett, élvezte a kéglit és a Balatont. Utazás alatt a 300 km-en egyedül ül hátul, gyönyörűen viselkedik. Az utolsó 50 km-en ugyan már minden baja volt az örökmozgónak, de egy abszolút egészségtelen mekis sültburgonyavásárlással feledtettük Néki a dolgot. Befordultunk a kapura, Papi már várt a kapuban, s azt a hatalmas vigyort látni kellett volna!
Kipakoltunk gyorsan, addig izgett mozgott, míg az ágyát meg nem találta. Nem volt felállítva,kereste: - "Ágyam,hol az ágyam" ? Mikor kitettem, megnyugodott.
Mindenre emlékezett, tudta mi hol van, pedig egy éve járt ott utoljára. Nagyon jól aludt,ami tavaly az első pár napban hisztis félelemmel tarkított volt. Egy bökkenős napunk volt csak, mikor egy szobában aludtam vele,s reggel meglátott...6-kor ki is kérette magát a rácsok mögül. Magam mellé tettem,olvasgatott, néha fejbe vágott a könyvekkel,de nem bírt az ágyban visszaaludni. Bár ezen nem csodálkozom,mert ágyban és mellettünk nem aludt mg soha sem elvből sem gyakorlatból,nehéz lenne utána kitessékelni közülünk. Nagyon jó volt, viszlát júliusban és augusztusban is :)
A veszprémi állatkertben még akkor jártam utoljára,mikor Jozsó kisebb volt. Valami gyönyörűűűűűű ! Miskolc tanulhatna...mindig arra hárítják az ügyet,hogy erdei a természeti adottság,sziklák,egyebek,drága pénzért bukdácsolsz az ösvényeken.Veszprém ugyanaz,mégis meg lehet oldani. Érdekes. Amire büszke voltam, hogy számlálóval mért táv 6200 méter volt,amit megtettünk,s ezt Luca végig a két saját lábán tette meg,babakocsin nem, mert ugye az már licit alatt a vaterán :) Nem is kéredzkedett fel, jött rendületlenül. Tőle nagyobbak is babakocsiban ücsörögtek. Mondjuk a gyerekeim akarva akaratlanul is sétához vannak szokva,s lejtőkhöz emelkedőkhöz, ilyen helyen lakunk,nincs mit tenni.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése