Állunk a konyhában.
-Anya! Azt hiszem magasabb lettem,mint Te! ( néz rám LEFELÉ közben kajánszemtelenpofátlan mosollyal a száján)
És igaz ...
2011. szeptember 30., péntek
Nekem !
Most Ő nagyon fontos saját magának és mindenkinek. A lényeg Lucának, hogy valami neki érte történjen. Ha azt mondom hazajön Apa, akkor ő -"hozzám jön". Ha azt mondom bevásárolunk,akkor-"nekem"...és "Én vagyok!", meg "Nekem is van".
Nagyon biztos szeretne lenni abban,hogy Ő fontos,kérdésem az lenne,honnan képzeli,hogy esetleg nem...na mert hárman szolgáljuk,lessük minden kívánságát,míg ez a kis domina itt pattog nekünk na.
2011. szeptember 28., szerda
Elaludt a kisöreg 2011 szeptember 27-én ,álmodj szépeket, s vigyázz ránk, nem baj ha fentről is sokat ugatsz
A mai nap 2 eseménye. Fülöp már nincs többé velünk.Elaludt a házában. Álmodj szépeket. Hiányozni fogsz, hiszen 13 és fél évig voltál velünk. Fajtád cseh farkas ( az ebtenyésztős cetliden az áll: III.o. színhibás selejt), de nekünk Te voltál az igazi,mi Téged választottunk. Köszönjük,hogy így vigyáztál ránk.
És biztos hülye vagyok,de hallom most is,ahogy ugatsz, fülembe cseng.Este automatikusan elővettem vacsorakészítés közben egy tálkát,amire a maradékokat gyűjtöttem Neked. Ekkor elsírtam magam,mert nincs kinek már gyűjteni.
Aludj jól te kis behemót,imádlak.
2011. szeptember 27., kedd
Akku...a p....ba! (Mindenki képzelje oda azt,ami odavaló)
Kicsit csendesre sikeredett a szeptember blogolás ügyben,na de részben köszönhető annak is, hogy elkezdődött az iskola,immár Jozsó a 6.osztályt koptatja.Másrészt e hónapban 2x voltam,s vagyok jelenleg is egy személyben apa-anya-főző-takarító-hozom-viszem brigád,s éjjeliőr is,mivel apánknak holland hetei vannak. Tehát ez 2 hét egyedül a gyerekekkel.
Elmegyek Józsikáért a sulihoz,mert tudom menni megy szívesen, 6:30-kor indul itthonról,s busszal 7 után már az iskolában van,s van ideje még beszélgetni,barátkozni,összeszednie magát. Viszont ilyenkor inkább megyek érte,mert pont úgy csengetnek ki,hogy kb.15-20 perc míg jön a busza,éhes,álmos,menetidő 20 perc( pedig csak 6 km...) és épp csúcsforgalom van.A busz természetesen nem jön fel semerre sem a hegyre,a főút mentén vannak a megállóhelyek,kiemelt üdülőterületen élünk csupa zöldben,de a hegyről leérni 15 perc,felfelé kb.20-25 a nagy hátizsákkal a hátadon.Akárhogy is van,kell 1 óra 10 perc a hazaérkezéshez.
Ez a 13.15 órai kicsengetés pont jó ahhoz,hogy Lucival még elröppenjek érte,de már tudom nyügi,álmos és éhes, tehát sietni kellene.Azaz ha egyenleget vonok,van velem egy kicsi álmos éhes, és hozok haza egy nagy álmos éheset.
Beül a kocsiba,örömünnep,mehetünk haza...indítok. Kocsi forgat,de meg se nyekken.Pfffff.Nem káromkodok,nem szidom,jó paripa vagy te,soha a 6 év alatt nem hagytál még cserben,indulsz majd. De nem.Az akku idáig bírta. Hívom a szerelőt,aki tanácsolja keressek pár apukát a suliban,akinek van esetleg bikája,aztán betolják...ja általában a bikák bikával járnak,és biztos szívesen betolnák a kocsimat pláne úgy,hogy épp 2 autó közt parkolok, na ja !De majd délután 5 körül találkozzunk ott,hoz aksit és beteszi.Ekkor felhívtam első gondolatomra édes öreg szomszédomat,aki eljön értünk,s a kocsit gondoltam.otthagyom.Majd pattant az isteni szikra,miszerint 2 perc sétára parkolok egy akku bolttól. Míg vártam a szomszédomat, addig elnéztem oda,ahol is kiderült 11 és 15 ezer Ft között számítanak bele egy ilyet.Készpénzem volt 11.500, a belevaló az 12.000 vagy 13.000,vagy 15.000 lenne :P Jájjjdejó,a szomszédomnál is volt pénztárca,aki kisegített.Kártyaelfogadás nem volt az üzletben,nem is tudta volna csak esetleg testréseimben lehúzni...Vártunk kicsit, és megtörtént a csoda, hozta a Piros-inges Isten az akkut és betette a helyére,s ezúton is nagyon hálás vagyok neki!!! Külön örülök,hogy 39 évesen még elérem,hogy ingyen betegyék,mármint az akkut.Elmorzsoltunk egy-egy imát, s az autóm indult -örömkönnyek. Józsi Bá (szomszéd) pedig mindezt kivárta,mert mi van ha nem csak aksibaja van,s hazafelé is kísért végig,hogy biztonsággal hazaérjünk.Így is lett. Külön ölelem Őt ezért ! Ráadásul baj esetére gyereküléssel érkezett,hogy a miénkkel ne kelljen bajlódni,mert mi van ha. Na de minden jó ha vége jó,mert nem volt rá szükség.
Így 14.45-kor értünk haza, gyerekek is kibírták,Józsika iskolai kulacsában maradt még innivaló,azt szopogatták közben. Ettek gyorsan, s megkíséreltem a lehetetlent,letettem a nőcit aludni,ha már későn is. Vitt magával furulyát aludni. Most 15:54 van .Épp azt fújja...tehát ma sem alszunk...
2011. szeptember 26., hétfő
Na miért is?
Nem indult ez az átok,aztán rájöttem miért is. Na miért is? Mert valamelyik (vajon melyik) családtagunk kicsit telerakta ötforintossal a kazettatartó részt.Khm...khm. Még mindig jobb, mint amikor ismerőseim elvitték a videomagnót a szerelőhöz,mert az valamiért nem indult. Boti beletette a lekváros kenyeret,gondolta nyílás-nyílás beveszi ezt is nemcsak a kazettát. Hát bevette.
Ancsi krétái
Ancsi lepte meg még korábban Lucit egy dobozka aszfaltkrétával.Kicsit elfeledkeztünk róla,de mostanában mindig csak rajzol és rajzol, leginkább irka-firkál. A falon is van már,majd később fotózom...Jozsónak jutott eszébe a minap-Anya! A krétatáblám! Hozom Lucinak a krétatáblám,benn van a gardróbban! Azóta kevés esélyünk van elmoccantani onnan, mert csak dolgozik és dolgozik szakadatlan.
2011. szeptember 20., kedd
Kiffiam :)
Isten éltessen,mert ma vagy 12 éves :) Ölelünk mindannyian.
1999-09-20 (12:57)...ekkor fordult óriásit velünk a világ:)
2011. szeptember 16., péntek
Légy!Csap?Ó!?
Csatlakoznék a kidob-eldob sztorihoz...
Szóval Lucanénje tart a pókoktól hangyáktól,még néha a katicától is hátrafelé megy. Egyszerűen nem szereti a bogarakat. Van ilyen. A légycsapót a helyéről meg rendszeresen elcapcarázza és leteszi vagy elteszi valahová. Azaz eldugja jó helyre.A jó hely úgy látszik kapós,mert anno Jozsó is kihasználta ezt a zugot,de gondolni sem mertem volna, hogy nagysága is kinézi magának.
Eksön: Bejött egy darázs,s mivel csak körülöttünk kőrözött kihesegetésre nem reagált gondoltam adok neki egyet a légycsapóval-ha a helyén lett volna a szerszám...Kérdőre vontam,s megint eldaráltam neki a sablont, hogy azért kellene visszahozni,mert látja pont ilyenkor nem tudok segíteni. Ekkor átgázolva mindenen rohant az étkezőasztal lábához, s a telitalpú nehezékkel ellátott étkezőasztal "lába" alatti 10 cm-es rés felé mutogatott, s apjának mondta hogy "hier is de"... azaz itt van az. Előkerült mindkét légycsapónk :)
Ez a rés régebben igen megtréfált minket. Az asztal a fura lába miatt nehéz, legalább 60 kg, nem tologatom állandóan,emelni nem is nagyon tudom egyedül. Folyamatosan fogytak a mokkáskanalaink...én állandóan vettem egy 6-os készletet,mindig kevés volt. Tudtuk, hogy ha a reggeli kávézás után nem tesszük el azonnal, Józsi megtalálja és valahová elteszi, de nem tudtuk sokáig,hogy hová. S ha nem voltunk résen időben, a kanál szőrén szálán eltűnt.Eljött a melegebb idő,amikor az alatta lévő szőnyeg elutazik a tisztítóba. Ketten felemeltük az asztalt, jó hogy nem ejtettük egymás lábára a röhögéstől, mert egy egész hadseregnyi kiskanál volt oda eldugva.
2011. szeptember 13., kedd
Tarhonya olaszosan
Nővéremnél kóstoltam bele ebbe a filléres finomságba, s gondoltam azonnal reprodukálnom kell, mert ha nem , akkor nemtom mi lesz ám !
A recept:
Ezek mind a pácban vannak....:
2 dl tarhonya
5 dl paradicsom ivólé
4 ek.olaj
5 dkg reszelt sajt
1 db tyúkhúsleves kocka
1 kis vöröshagyma
1 tk.pirospaprika
1 mk.kakukkfű,vagy bazsalikom
1/2 cs.petrezselyem
só ízlés szerint
Kotyvasztási menet:
A felforrósított olajon megfonnyasztjuk a finomra vágott vöröshagymát.Majd ráöntjük a tarhonyát és néhány percig tovább pirítjuk .Ezután felöntjük 2 dl vízzel,belekeverjük a paradicsomlevet ,pirospaprikát,kakukkfüvet,vagy bazsalikomot,majd a húsleveskockát is hozzá adjuk.Kis lángon fedő alatt addig főzzük amíg az összes levét fel nem szívta.Ekkor belekeverjük a sajtot és egy kiolajozott formába jó szorosan belenyomkodjuk.Előmelegített sütöbe rakjuk 10 percre,ezután kiborítjuk egy meleg tálra.
Elkészítési idő: 40 perc
A dolog lényege az,hogy csak összeöntöd a hozzávalókat, s tényleg elkészül magától. Szerencse fia az,kinek esetleg kerámialapos tűzhelye van, mert nem kap frászt, hogy esetleg odakap. Nekem ez csak álom, mivel a házban ehhez nem megfelelő az áramkör, a csere pedig horribilis összeg lenne.
Én kis lángon egy vastag vas edényalátét társaságára bíztam a lábast.
Rántott husit ettünk hozzá, s olyan milánói sertésborda fílingje van az egésznek. Anyum szerint nem ez lenne az ő egyik kedvenc étele, de ehhez képest térült-fordult, s folyamatosan belekotort a villával, s hammbekapta...
A recept:
Ezek mind a pácban vannak....:
2 dl tarhonya
5 dl paradicsom ivólé
4 ek.olaj
5 dkg reszelt sajt
1 db tyúkhúsleves kocka
1 kis vöröshagyma
1 tk.pirospaprika
1 mk.kakukkfű,vagy bazsalikom
1/2 cs.petrezselyem
só ízlés szerint
Kotyvasztási menet:
A felforrósított olajon megfonnyasztjuk a finomra vágott vöröshagymát.Majd ráöntjük a tarhonyát és néhány percig tovább pirítjuk .Ezután felöntjük 2 dl vízzel,belekeverjük a paradicsomlevet ,pirospaprikát,kakukkfüvet,vagy bazsalikomot,majd a húsleveskockát is hozzá adjuk.Kis lángon fedő alatt addig főzzük amíg az összes levét fel nem szívta.Ekkor belekeverjük a sajtot és egy kiolajozott formába jó szorosan belenyomkodjuk.Előmelegített sütöbe rakjuk 10 percre,ezután kiborítjuk egy meleg tálra.
Elkészítési idő: 40 perc
A dolog lényege az,hogy csak összeöntöd a hozzávalókat, s tényleg elkészül magától. Szerencse fia az,kinek esetleg kerámialapos tűzhelye van, mert nem kap frászt, hogy esetleg odakap. Nekem ez csak álom, mivel a házban ehhez nem megfelelő az áramkör, a csere pedig horribilis összeg lenne.
Én kis lángon egy vastag vas edényalátét társaságára bíztam a lábast.
Rántott husit ettünk hozzá, s olyan milánói sertésborda fílingje van az egésznek. Anyum szerint nem ez lenne az ő egyik kedvenc étele, de ehhez képest térült-fordult, s folyamatosan belekotort a villával, s hammbekapta...
2011. szeptember 5., hétfő
Na nem én mondtam :)
Itt vannak a sivár dolgos hétköznapok sulival tűzdelve. Tehát nem volt más választásunk, mint a délutáni alvást isi miatt csúsztatva kitolni és 13:15-re az iskola kapujában toporogni. Luca be is ment a suliba, széles szájjal vigyorgott mindenkire, szépen meghúzgálta volt tanítónénik nyakában lógó piros sípot, majd egyszer csak arra jött az immáron 6.osztályba lépett "kisfiam" magyar tanárnénije. Első blikkre a következő megállapítást tette a kisasszonyra: " Na nem egy hamvába hullt menyecske! "
Jól látja.
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)