Csatlakoznék a kidob-eldob sztorihoz...
Szóval Lucanénje tart a pókoktól hangyáktól,még néha a katicától is hátrafelé megy. Egyszerűen nem szereti a bogarakat. Van ilyen. A légycsapót a helyéről meg rendszeresen elcapcarázza és leteszi vagy elteszi valahová. Azaz eldugja jó helyre.A jó hely úgy látszik kapós,mert anno Jozsó is kihasználta ezt a zugot,de gondolni sem mertem volna, hogy nagysága is kinézi magának.
Eksön: Bejött egy darázs,s mivel csak körülöttünk kőrözött kihesegetésre nem reagált gondoltam adok neki egyet a légycsapóval-ha a helyén lett volna a szerszám...Kérdőre vontam,s megint eldaráltam neki a sablont, hogy azért kellene visszahozni,mert látja pont ilyenkor nem tudok segíteni. Ekkor átgázolva mindenen rohant az étkezőasztal lábához, s a telitalpú nehezékkel ellátott étkezőasztal "lába" alatti 10 cm-es rés felé mutogatott, s apjának mondta hogy "hier is de"... azaz itt van az. Előkerült mindkét légycsapónk :)
Ez a rés régebben igen megtréfált minket. Az asztal a fura lába miatt nehéz, legalább 60 kg, nem tologatom állandóan,emelni nem is nagyon tudom egyedül. Folyamatosan fogytak a mokkáskanalaink...én állandóan vettem egy 6-os készletet,mindig kevés volt. Tudtuk, hogy ha a reggeli kávézás után nem tesszük el azonnal, Józsi megtalálja és valahová elteszi, de nem tudtuk sokáig,hogy hová. S ha nem voltunk résen időben, a kanál szőrén szálán eltűnt.Eljött a melegebb idő,amikor az alatta lévő szőnyeg elutazik a tisztítóba. Ketten felemeltük az asztalt, jó hogy nem ejtettük egymás lábára a röhögéstől, mert egy egész hadseregnyi kiskanál volt oda eldugva.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése