Ismét beszokunk. Luca az óvodába, én meg abba hogy nem csilingel a hangja egész nap a fülemben. Igazán hiányzik. A mai nap egy hét kihagyás után igencsak nulláról, sőt mínusz egyről indult. Már itthon kezdődött a " na én nem akarok óvodába menni" majd kombinálta a " csak majd benézek és jövök is vissza" trillákkal. na csak eljutottunk, bejutottunk, a nyakamba kapaszkodott, üvöltött és csak lefejtéses módszerrel ölben lehetett a csoportszobába bejuttatni, az " 1-es BÉKA" csoportba.
Itthon reggel heves okfejtésbe kezdett, hogy inkább buta maradna, és majd nem járna később iskolába sem, csak maradhasson.
Nem bírtam ki, küldtem sms-t Csilla óvónéninek, de nemsokára már jött is a pozitív válasz, hogy 5 percig ült az ölében, s azóta semmi baj!
Az oviban jól érezte magát,mosolygósan fogadott, nyakamba ugrott, evett , aludt, játszott, uzsizott, szóval minden megvolt úgy,ahogy annak lennie kell.
Nagyon ügyes kiscsaj...ha belegondolok, a munkahelyemen első pár hónapban én is legszívesebben sírtam volna reggelente...tök megértem :)
VálaszTörlésNa az tuti Györgyikém! rendre hülyeséget írok számolok,elkalandozom,legszívesebben ráborulnék az íróasztalomra...
VálaszTörlés