Anyukámat tegnap SOS-ben hívtam segítkezni.Ügyesen bánt a csöppséggel,de nagyon.Engem akar,engem szeretne,elválaszthatatlanok vagyunk,de ez így nem lehet, és nem mehet állandó jelleggel.Így megbeszéltük,hogy ma lesz az a nap,mikor ha meglátogatjuk őket,Lucust ott is hagyom.Ha valaki elviszi, nincs vele gond,alkalmazkodik,de ha én megyek el, akkor nagy sírás és hiszti következik egészen a hüppögésig.Így hagytam tegnap őket magukra kettesben,nem avatkoztam bele,s végül mindig megnyugodott az én kis zsarnokom.
Úgyhogy ma indul a nagy leválasztási projekt...így talán már itthon is haladhatok valami érdemlegesre.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése