A mai nap úgy kezdődött,hogy reggel fordítva és kifordítva kaptam fel a pólómat.Gondoltam majd kávézás közben megfordítom.Hát keresztbetett lábbal,nehogy szerencsém elhagyjon meg is tettem.
Mivel ezen a héten Apa ismét Hollandiában dolgozik,s csak a gyerekekkel vagyok,az iskolai beszállításban megint Maruék segítkeznek nekünk.Illedelmesen kiálltunk a szokott helyre a kapu elé,s csak néztünk az óránkat.Már 07:05...07:10...07.15....jaj 07:22 és nekünk 30-ra benn kell lenni!!!(Nagy bajunk nem lehet,mert Maru néni abban az iskolában tanár,ahová járunk)
Maru indulás előtt összetalálkozott barátnéjával,majd szóba elegyedtek rendesen,közben Olivér a fia a lépcsőn kifelé menet megkérte mamáját,hogyha még lenne egy perce,akkor átcserélné a nadrágját.Megtette.Végre elindultak volna,mikor Lajos bácsi benn felejtette a táskáját,közben Anna lányuk puffogott az autóban ülve.Ezután az Ötvös Család békésen kisimult arccal elindult,s az uszoda közelében észre is vették már,hogy egy utas,a harmadik fogadott hiányzik a fedélzetről.De az autó lökhárítójára ráfeszült egy másik autós is fokozva az izgalmakat,így megfordulni sem tudtak,s Ötvösék összes telefonja a táska aljában kikapcsolva lapult...
Én ekkor autóba pattantam,s közben nyeltem egyet,mert Luca babám még fenn aludt,elindultunk Jozsóval az iskola felé,s közben szóltam a szomszédnak,hogy ha teheti jöjjön át álmot őrízni.Végül Tapolca végén a sarkon sikerült átadnom a gyermeket a "szállítóknak" , akik szerintem egy életre megjegyezték eme izgalmakat.Csak észrevették,hogy egy utas hiányzik,így visszafordultak érte.
Lehet,hogy érdemes volt keresztbetenni a lábam?Ha más nem,tán azért,hogy be ne pisiljek a röhögéstől.
telihold van :)
VálaszTörlés